2013. szeptember 26., csütörtök

Tegyük valósággá!

 Leeteuk aludni akart, ám a többiek semmi pénzért nem hagyták volna ezt.
- Hyung, ez az első nagy fellépés, ahol megint mind együtt vagyunk, hogy vagy képes még ilyenkor is a pihenéssel foglalkozni? – torkolta Kangin, Kyuhyun és Yesung pedig helyeslően bólogattak mellette.
A többiek pedig össze-vissza mást csináltak. Shindong, Zhou Mi és Heechul éppen lementek a hotel étterem részébe. Ryeowook és Henry pedig elmélyülten beszélgettek valamiről. Eunhyuk, Donghae és Siwon a hatalmas ablaknál szórakoztak, ahonnan ráláttak az összegyűlt rajongótáborra, Sungmin meg jót mulatott rajtuk.
- Rendben – egyezett bele, mivel tudta, hogy ha a többieket még sikerülne is, Kangint úgyse tudja lerázni magáról. – Mit akartok csinálni?
- Shindongék megnézik, milyen ételek vannak, meg milyen a hely, és ha nem találják megfelelőnek, elmegyünk valahova máshová – lépett oda hozzájuk Donghae is.
Végül maradtak a hotel éttermében, aztán a szórakoztató részbe vették az irányt. Felváltva billiárdozgattak, miközben megbeszéltek még pár apró részletet a koncerttel kapcsolatban.
Pár órával kezdés előtt mentek elkészíteni a dolgokat, a sminkesek kezelésbe vették őket. Átnézték, hogy minden ruha rendben van e és felöltöztek. Egy-két riporter is eljött a készülődésre és feltettek pár kérdést, azoknak, akiket sikerült elkapniuk. Donghae szokásához híven bohóckodott a kamerának.
Leeteuk úgy érezte magát, mintha valahonnan a háttérből nézné őket -, miközben jelen csak az a fele van, aki rutinból teszi a dolgokat. A többieket figyelte, olyan szeretettel, mint amilyennel egy apa követi fiai lépéseit. Mindenki felnőtt nem csak testileg, hanem lelkileg is már. A katonai kötelező szolgálatot is teljesítették és végre annyi év után megint együtt vannak. Hiába volt már a katonaság óta sok fellépésen, most érezte magát a legboldogabbnak, amiért egybe van a családjuk. Igaz Kibum és Hangeng nincsenek már itt, de ebbe beletörődött már. Hiányoztak ugyan neki, viszont mit tehetne ellen?
A koncert órái szinte elrepültek. Az ELF-ek most is ugyanolyan lelkesek és csodálatosak voltak, mint ahogy az lenni szokott. Nem hiába Everlasting Friends a nevük.
Leeteukot megint meghatotta pár szomorú szám, ahogy beleélte magát. Vagy ahogy a temérdeknyi rajongóra nézett, akik annyira szerették őket. A többiek tekintetéből is könnyen ki lehetett ugyanezeket az érzéseket olvasni, mikor összenézett valamelyikükkel.
Végül a végére értek. Elköszönés közben könnyek szöktek a szemeibe. Egyre több és több gyűlt össze, míg már az arcán folytak megállíthatatlanul, felkeltve őt, visszatérítve a valóságba, a jelenbe, a katonai barakkba, az ágyába.
A mellkasa összeszorult az álomtól, ami tökéletesen beleillett a jövőbe. Legalábbis nem is akart arra gondolni, hogy soha többé nem lesz már olyan, amikor mind együtt vannak. Elképzelni olyan helyzetet, amikor nem állhat már azokkal egy színpadon, akik aközben vonulnak be, míg ő ki nem jut, fájdalmas volt. Arra is utált gondolni, hogy egyszer feloszlanak, pedig hát valamikor sajnos be fog következni. De mi lesz vele azután? Hiszen ez lett az élete a sok együtt eltöltött évek alatt. Ha ennek vége az olyan, mintha egy fontos szervétől fosztanák meg.
Halk sírása közel járt a zokogásba átmenéshez. Megrázva a fejét próbált nem ennyire elkeserítő dolgon agyalni. Viszont sokkal jobb nem lett, mert mikor lesz még az, hogy újra együtt lesznek? Hiába röpül néha az idő gyorsabban, hiába nyugtatja testvéreit azzal, hogy eltelik hamar ez a két év, néha iszonyú lassúnak tűnik és szomorúnak, amiért távol van szeretteitől, az élete úgymond korlátozva van. Na meg az is ott van még, hogy nem egyszerre töltik le és így nem két évet kell kibírni, hanem jóval többet.
A rajongók is hiányoztak neki, a színpad, az éneklés, még a tánc is, ami pedig olyan nehezen ment neki az elején. Viszont tudta, nem adhatja fel, ennek is vége lesz nem sokára és csatlakozik a bandához, már majdnem egy év eltelt neki.
Másrészt pedig, ha soknak is tűnik, de újra együtt lesznek, ez az álom nem lehetett szimpla. Úgy érezte jelentése van, mégpedig, hogy meg fog történni, csak nem adhatják fel. Se ő, se senki más a csoportból. Ezért hát letörölte arcáról a könnyeit és megpróbált újra elaludni. A szép emlékek kellemes érzéseire gondolva csak.

7 megjegyzés:

  1. Szia!!!
    Koszi az irast, nekem nagyon tetszett.... :) az elejen ugy megorultem, azt hittem,hogy tenyleg egyutt vannak... :( aztan en is epp ugy elszomorodtam mint Leeteuk. Jaj de messze van meg az mikor ujra egyutt lesz a mindenki.... :( Az lesz am nehez mikor Sungmin, Eunhyuk, Donghae es Siwon kb egyszerre mennek katonai szolgalatra :(
    Megegyszer koszi es varom a folytatast!
    Puszi, Edina... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ej, hát nem is nézted ezt még a sujus blogon? Még játék is volt vele :D Csodálkoztam is, hogy nem írtál semmit. :)
      Hát én már csak ilyen gonosz vagyok tudod. :D
      Szívesen és örülök, hogy tetszik.
      Igen az rossz lesz, jó lenne senkinek nem kellene bemennie...
      Folytatást nem mondtam, bár valószínű lesz még egy kettő kis történet a waitinges napokra. Yesunggal is akarok majd valamit csinálni. :)
      Puszy, Cathy

      Törlés
  2. Szia!!!
    Hat errol lemaradtam, nem is tudtam, hogy rajta van a Suju-s blogon... Biztos azert nem lattam mert az utobbi idoben az erdekessegeket olvastam a fiukrol, es ez biztos elkerulte a figyelmemet... Es meg jatek is volt?? Nem hiszem el, hogy lemaradtam... :( Most ha belegondolok, hetfon kezdem a sulit es egy hetig nem lesz gepem, igy biztos megint lemaradok valamirol.. :(
    Hat igen az lenne a legjobb, jojjon vissza Leeteuk es Yesung, es ne menjem mar senki, na ennek igazan orulnek. A tobbi irasra gondoltam, mondtad, hogy meg irsz ilyen rovid torteneteket. Ja es termeszetesen varom a Yesung-at... :)
    Puszi, Edina... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Az előző waitingesre írtam 30.ára. :) Na és pont jó lett volna játszanod, mert mivel előtte voltak az érdekességek az volt a játék, hogy miket fedezel fel a sztoriban Leeteukról. :D
      Hát nekem is szinte semmire nincs időm a suli miatt :/ én is csak utólag nézem, hogy miket raknak fel a többiek.
      Ja, igen hát amennyire van időm írok. :)
      Majd találok ki valami jót hozzá aztán szólok le ne maradj ;)
      Puszy, Cathy

      Törlés
    2. Szia!!!
      Biztos jo volt a jatek, meg en amugy is szeretem az ilyen jatekokat, majd legkozelebb.
      Hat igen a suli es a munka mellett, nehez masra is idot szakitani... de ez van :)
      Biztos megint valami erdekessel allsz elo, en mar varom. Koszi :)
      Puszi, Edina... :)

      Törlés
  3. Szia:) elolvastam, ahogy tegnap vagy azelőtt ígértem.
    A közepe felé már fogalmaztam magamban a szöveget, hogy nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, amikor behoztad azt, hogy csak álom volt az egész.xd egészen meglepett a dolog, szerintem nagyon jól kiötletelted ezt a dolgot, abszolút nem számítottam rá:) csak így tovább!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Köszi. :) Hát igen, mint mondtam ez csak egy gyors kis iromány volt, mert minden hónapban írtam a Super juniorral foglalkozó blogomra egy Waiting for Leeteukos bejegyzést. :)
      Puszy, Cathy

      Törlés