2020. szeptember 11.

Koreai sorozatok és filmek világa

Sziasztok!

  Ebben a bejegyzésben a koreai sorozatokkal, filmekkel kapcsolatban szeretnék írni nektek egy személyes véleményen alapuló összefoglalót, amivel remélem segítségére leszek azoknak, akiket esetleg érdekel a téma, szemezgettek már vele, de még nem néztek semmit.
  Csapjunk is bele!

  Habár imádom a legtöbb Dél-Koreával kapcsolatos dolgot (zenéket, filmeket, kultúrát, nyelvet, ételeket stb.) azért közel sem vagyok olyan elfogult, mint amilyennek elsőre gondolhatnak mások, ugyanis tisztában vagyok a negatív dolgaival is az országnak.
  Filmek és sorozatok terén elég válogatós tudok lenni. Így van ez a koreaiakkal is, amiknek most szeretném bemutatni, hogy mik az előnyei és hátrányai, legalábbis az én meglátásom szerint.

  A filmekkel kezdeném. A legtöbb, amit láttam az az évenként megrendezésre kerülő Koreai Filmfesztiválon és a Korean Movie Road kapcsán vetített darabok. (Pár városban csinálnak ilyeneket, így Debrecenben is, ahol az Apolló moziban lehet őket megnézni.) De vannak olyanok is, amik annyira érdekeltek, hogy felkutattam őket.
  Amikre van lehetőség a moziban megnézni, azokra gondolkozás nélkül elmegyek, bármilyen műfajról is legyen szó, vagy bármiről is szóljon. Ugyanis csalódás még nem ért, maximum elment egynek.
  Amit legelső körben leszögeznék az az, hogy nyitottnak kell lenni! Elsőre, aki még sose látott ilyet annak furcsák lehetnek már azok a dolgok is benne, amik szimplán a társadalmi eltérésekből adódnak. Hogy említsek ilyet, itt van pár, ami páromat zavarja nagyon: maga a hangsúlyozási módjuk néha, hangos beszéd (természetesen eredeti hanggal a legjobb nézni, és persze pár kivétellel nincs is lehetőség magyar szinkronhoz, de feliratot szerencsére elég sokhoz lehet találni), aztán a telitömött szájjal való beszéd.
  Szóval szerintem a kezdésnél a titok, hogy nyitottak legyünk, fogadjuk el a rossz oldalait és egyből jobban ki tudunk kapcsolódni és felfigyelhetünk a jókra.
  Most pedig akkor jöjjön egy kis lista.

Előnyei:

  • Több érzelem van benne, mint sok amerikaiban. Nagyon értenek hozzá, hogyan ragadjanak meg és vigyenek egy érzelmi hullámvasútra, ha hagyod persze.
  • A legtöbb filmbe, legyen bármilyen műfajú, nagyon jó humoros szálakat tudnak szőni. Na meg persze drámait is. Ez pedig, ahogy az előzőben említettem tényleg egy érzelmi kavalkádot tud kelteni.
  • Ha már a humor. Van pár amerikai vígjáték is, amit szeretek, de többnyire nem érdekelnek, mert nem tetszik, amikor a vicc tárgya csak a piálás/drogozás, szexuális téma, csúnya beszéd és társain alapszik. Ezzel szemben a koreaiaknál előnyben tényleg az üde vicces jelenetek vannak, amin szerintem sokkal jobb egy jót nevetni.
  • Itt is vannak persze elég sablon sztorik, amikbe különleges nincs, csupán a fentebb leírt átadási mód az, ami miatt mégis azt érzed, hogy nem volt felesleges időpocsékolás az a másfél-két óra. Viszont vannak remek ötletű történetek is.
  • Szerintem majd az összes filmben, amit eddig láttam volt valami tanulságos dolog. Van amikor szájbarágósan, van amikor csak ha elgondolkozol rajta jössz rá. Ezek többnyire tényleg olyanok, amikkel nap mint nap találkozhatsz emberi viselkedési formák.

Hátrányai:
  Olyan hátrányt, ami mindegyik filmre igaz, és nem az hogy valakit idegesít a nyelv, nem tudnék mondani szerintem. Szóval ez a felsorolás azokat az okokat foglalja magába, amik számomra a legjobban előjönnek, amikor valami kivetnivalóm volt az adott filmnél.

  • Szeretem, ha van egy filmben vagy bármiben érzelem, de néha már túl tudják tolni a drámai jeleneteket.
  • Már pár filmnél megfigyeltem, hogy kitalálnak valami jó fiktív helyzetet, aminek a magyarázatával semennyit nem törődnek. Ettől mondjuk a film teljesen élvezhető, csak ha valaki várna bármilyen indoklást, hogy ez vagy az miért is lehetséges, na azt nem kapja meg.


  Sorozatoknál az előnyök kb. ugyanazok. Talán pluszba, amit kiemelnék, azok a zenék. Lett pár nagy kedvencem közülük, valamint feleleveníteni is remek a történeteket a fanmade videókkal, amik alatt sokszor az OST hallható.
  A hátrányoknál a legeslegfőbb a túlhúzás. Többnyire a koreai sorozatok 1 évadosok, azok pedig 16 vagy 20 részesek. Nekem pedig soknál van az az érzésem, hogy pár résszel kevesebb lett volna a legélvezhetőbb, de inkább megcsinálták a megszokott darabszámot, viszont ezt nem tudták úgy megoldani, hogy valami plusz jót találnak ki bele, hanem szimplán húzzák, nyúzzák egy kicsit.
  Temérdek visszajátszás. Megjegyzem láttam már olyan sorozatot, amibe alig volt, vagy teljesen elfogadható mennyiségben és az ott pont tökéletesen oda is vágott. Viszont sajnos tényleg elég gyakori, hogy bosszantóan nyomatják. Gondolok itt arra, amikor az adott részből is akár, ezen belül is sokszor a pár perccel azelőtti részt bevágják. Mármint értem én, hogy persze azon gondolkozik épp a karakterünk, de szerintem vannak mások is, akiket ugyanúgy tud ez bosszantani. Valamint volt arra is példa, amikor annyiszor mutattak egy jelenetet a sorozat folyamán, hogy már kezdtem volna nyúlni a pörgetés gomb után, annyira untam (ez nálam nagy szó, mert a belepörgetés, nem odafigyelés egy fél percre stb. csak akkor fordulhat elő, ha nagyon nem érdekel már). De meg lehet ezt szokni, ha nem koncentrálunk arra, hogy „Jajj, már megint”. Egyébként szerintem néha ezeket is azért használják annyira, hogy meglegyen az idő.
  Amit még szeretnék hozzátenni, hogy persze nagyon sok szappanoperás, tinis iskolás történet van, de senki ne gondolja, hogy csak ilyenekből áll a paletta.
  Azt mondjuk bevallom, hogy míg filmek terén majd mindent megnézek, sorozatoknál már elég válogatós vagyok. Nehezebben akadok rá olyanra, ami érdekel. Ezt mondjuk az se segíti, hogy nincs sokszor normális előzetese a sorozatoknak. Ami van abból nem lehet leszűrni sokat, ahogy még a kis rövid leírása se jelenti biztosan azt, hogy jó elképzelésed lesz a sorozatról. Inkább a véleményeket szoktam nézni, valamint videó összeállításokból kapok kedvet némelyikhez. De még így is akadnak olyanok, amiket félbe hagytam, mert annyira nem kötött már le, pedig többnyire inkább végigszenvedek mindent, ha már belekezdtem.

  Viszont mindig hiányzik a koreai stílus, ha nem nézek egy ideig, szóval bátran tudom ajánlani mindenkinek, hogy próbálja ki, ha még sosem nézett ilyet!
  Hamarosan fogok jönni egy kis ajánlóval is, ahol felsorolom rövid kommentekkel a kedvenceimet. Addig is, ha bármi kérdés van, esetleg saját vélemény a témával kapcsolatban, várom hozzászólásban!


Bye,
Cathy

2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó kis bejegyzés lett. Én magam anno hatalmas k-dorama fan voltam, de pont az említett sablonos butaságok miatt már nem igazán nézek ilyesmit. Szeretem a nem ezerszer lerágott szegény lány + gazdag fiú történetet látni, szeretem az egyediséget. Pont ezért most pl. a City Hunter-t nézem, amiben vannak ugyan sablonos dolgok, de mégis a maga módján egyedi. Vagy ott van a D-Day, a Cross, a Black, hogy csak párat említsek, amik az elmúlt években megfogtak. A filmekből én is többet nézek, részben mert rövidebbek, részben mert tényleg néha többet nyújtanak.
    Nálunk ugye meg adják a végtelenségig ismételt kosztümös sorozatokat (Palota ékköve és társai), ráadásul a magyar szinkronnal meg kínozni lehetne. Jobb eredeti hanggal nézni mindent, bár tényleg fura annak a koreai nyelv, aki még sosem hallotta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm!
      Igen, egyre nehezebb sajnos jó sorozatot találni manapság nekünk, akik nem bírják a totál sablonos és tinis dolgokat.
      A City Hunter nagy kedvencem, bár mióta láttam a Healert azóta azért vagyok oda teljesen. Szóval ha tetszik a CH és még nem láttad a Healert csak ajánlani tudom.
      A többi amit soroltál, azokat hallottam már, de még nem fogtam nekik.
      Nagy szinkron ellenes vagyok, szóval egyetértek a kínzásban, főleg a koreai kosztümös sorozatok esetén. Nehéz elképzelni, hogy anno a Palota ékköve volt az első koreai, amit láttam a TV-ben (még akkor zenét se hallgattam) és semmi bajom nem volt a magyar hanggal. :D
      Cathy

      Törlés